Következzen 12 kérdés Mátyus Enikőnek, az iNNoHuB Központ koordinátorának szegezve. A shared space, coworking ismerős fogalmak, már nálunk is. Na de megosztott térben dolgozni, jelképes összegért, mindenféle embereknek, pláne Székelyföldön – nehéz. Vagy mégsem?

– A iNNoHuB egy viszonylag modern fogalom. Mesélj nekünk arról, hogy mit jelent, és tulajdonképpen mi is történik ott?

– Az INNoHuB alapjában véve közösségi munkateret jelent, amely az Inkubátorháznak egy olyan része, ahová fiatal vállalkozókat és új vállalkozásokat fogadunk be, és egy közösséget próbálunk kiépíteni. Fontos a fogalmat kontextusba helyezni, hiszen az InnoHub nem azt jelenti, hogy kiadunk meghatározott számú munkapontokat egy szimbolikus összegért, és ott közös térben ugyan, de egymástól függetlenül zajlik a munka, hanem próbálunk interaktívak lenni, és különböző közös programokat is szervezni.

– Fontos látni, hogy egy innovatív kezdeményezésről van szó, hiszen a városban eddig nem volt hasonló központ, sőt a megyében és a környező térségekben is alig találunk rá példát. Rengeteg olyan típusú munkával találkozhatunk, amelyeknek elvégzéséhez mindössze egy laptopra van szükségünk, tehát nem szükséges egy saját iroda, nincs igény egy saját munkatérre. Mi hív életre egy ilyen közösségi munkateret, illetve milyen mértékben igazolja vissza a gyakorlat a szükségességét?

Ha végignézünk az európai példákon, azt látjuk, hogy sok helyen a co-working kimondottan az IT szektorra szakosodik. Mi nem ezen a vonalon akartunk mozogni. Izgalmas és tanulságos volt számunkra, hogy az elmúlt 4 évben nagyon különböző területekről fordultak meg nálunk co-workerek: ügyvédek, mérnökök, freelancerek (szabadúszók), digitális marketingben utazó személyek, konzultánsok. Működött nálunk nyelviskola is, amelynek az adminisztrációja futott a hubon keresztül. Van, aki rövid időre jön, egy-két hónapra, van aki már évek óta velünk van, de mindenképp színes és változatos a csapat. Üdítő volt látni, hogy milyen sok területen, milyen sok dologgal foglalkoznak a sepsiszentgyörgyi fiatalok – a 20-35 év közötti korosztályra gondolok. Érdekes tapasztalat volt.

– Hogyan látod az általad említett korosztály lehetőségeit ebben a közegben? Sikerül-e hatékonyan kamatoztatni az akár külföldön szerzett tudást, illetve tapasztalatot, és hogyan tud segíteni a HuB ebben?

– Tapasztalataink azt mutatják, hogy sokan azért választották az InnoHubot, mert közösségre vágytak, és nem feltétlenül azért, mert nincs anyagi lehetőségük egy külön irodát bérelni. A hazaköltözés nem egyszerű folyamat, sok esetben a legtöbb barátod külföldön marad, és itthon egyszerűen nem találod a helyed, szükséged van kapcsolódási pontokra. Az az elmélet, hogy a vállalkozó minden akadályt képes legyőzni egyszál magában, már nem tartható. Az embereknek szükségük van kapcsolatokra,  kapcsolódási lehetőségekre nem csupán egymás között, de a különböző tevékenységeik területei között is, és éppen ezt nyújtja az iNNoHuB, ez a legfontosabb értéke.

– Vannak, akik kilépnek ebből a munkatérből? Mi ennek az oka? Megtörténhet, hogy valaki annyira kinövi magát, hogy saját irodát kell bérelnie?

– Van, aki kinövi a teret, van, aki nem tud beilleszkedni, és van, akinek egyszerűen nem felel meg ez a munkastílus. Vannak a HuBon belül különböző iratlan szabályok, amelyek nem működnek minden esetben. Mi nem kötünk írott szerződést, amelyben meghatározzuk, hogy a munkatérben mit szabad és mit nem, hogy például tilos hangosan beszélni vagy telefonálni, viszont hosszabb, magán jellegű beszélgetéseket nem illik a munkatérben folytatni, és természetesen van, akinek ez nehéz, mivel ilyen a munkastílusa vagy szeret hangosan beszélni, volt ilyen példa is a HuB elhagyásában. Természetesen ezek a dolgok maguktól szelektálódnak idővel. Van olyan is, aki ünnepekre jön haza vagy akár egy hónapra, és minket választ, ott van velünk és teljes mértékben részt vesz a HuB életében abban a meghatározott időszakban. Alapvetően jó hangulat van.

– Említetted a freelancereket, a szabadúszókat. Mennyire tehető a számuk? Nyilván azokról beszélünk, akik nálatok megfordulnak.

– Talán 30%. Úgy látom, hogy jelenleg a freelancer mint munkavállalási stílus Sepsiszentgyörgyön még nem akkora divat, mint külföldön, ahol egy hubnak mondjuk hozzávetőleg 90%-a szabadúszó. Romániáról összeségében nem tudok biztos adatokat, hiszen Kolozsváron vagy Bukarestben nagyon sok divathub van, ott van például az Impact Hub, ami már egy jelentős brand (megj. Impact Hub Bucharest). Sepsiszentgyörgyön szabadúszni egyelőre még nem jelent stabil talajt, viszont azt lehet látni, hogy aki külföldön már szerzett tapasztalatot, itthon erdeményesen tudja azt érvényesíteni. Azt is szeretném megjegyezni, hogy szabadúszóként nem kell feltétlenül egy vállalkozásnál munkát keresni. Az a fontos, hogy tudd érvényesíteni a saját tudásod.

– A külföldről hazaköltözők közül vannak, akik ügyfeleket, munkát is hoznak magukkal, illetve vannak olyanok, akiknek az a céljuk, hogy itthonról dolgozzanak gazdagabb országoknak. Érthető, hiszen itthon jóval alacsonyabbak  a kiadások. Van erre példa a HuB-ban?

– Természetesen van, az elmúlt években volt három IT-sünk, akik kimondottan külföldnek dolgoznak, van animációs marketinggel foglalkozó szakemberünk, aki, noha vannak romániai ügyfelei, túlnyomórészt külfödi klienseknek dolgozik. Volt olyan mérnökünk is, aki egy német gyárnak dolgozott. Mindenképp érdekes ez a fajta üzleti modell.

– Természetesen ennek a munkastílusnak is megvannak a költségei. Milyen anyagi terheket ró valakire, ha nálatok, az Inkubátroházban az iNNoHuB-nál szeretne dolgozni?

– 2015-ben nyitottunk, és az akkor megszabott bér azóta is érvényes: 150 lej egy hónapra egy munkapont, természetesen ezt le lehet osztani: ha valaki csak egy hétig szeretne bejárni, akkor ez 50 lejt, egy nap pedig 15 lejt jelent. Ez az ár tartalmazza a korlátlan internethasználatot, nyomtatási lehetőséget, illetve a napi kávét és ivóvizet. Ez egy szimbolikus összeg, hiszen ez a fajta üzleti modell nem azt a célt szolgálja, hogy direkt profitot termeljen.

Az a célunk, hogy közösséget építsünk, és közös projekteket kezdeményezzünk és valósítsunk meg.

– Sikerült egy ilyen közösséget megvalósítani? Hiszen mégiscsak vállalkozokról, felelősségteljes emberekről beszélünk, akik a tudásukat valamilyen módon befektetik. Egymás között hogyan működik a kapcsolati háló, illetve a vállalkozói Inkubátorházzal közösen valósultak-e meg projektek?

– Úgy becsülném, hogy 50%-os az arány – van, aki nyitott, és van, aki csak a hely miatt jön, és azért, hogy emberek között legyen. Viszont azzal az 50 %-kal, amely nyitott a közös munkára, sikeres projekteket lehet gyakorlatba ültetni. Az inkubátorház, aminek szerves része az iNNoHUB, bekerült egy európai mentor programba, amelyben 80 hubból 30-at választottak ki, a program 9 hónapot tart, és célja az,  hogy digitális innovációs hub legyünk és ezt a vonalat fejlesszük a továbbiakban. Ugyanakkor volt ACCELERATOR programunk is, melynek során néhány coworker bekerült a mentor csapatba és 21 vállalkozás fejlesztésén ügyködött, ezek között olyanok is akkor friss hublakók voltak. Emellett startup programokat is futtatunk: huszonvalahány üzleti ötletnek  nyújtunk 40 ezer eurós támogatást, és ezek egy része a hubban fut.

– Meg tudnád saccolni, hogy a nálatok működő coworkerek hány szászaléka költözött haza külföldről? Milyen a feedback, jól érzik magukat itt? Sikerült megvalósítaniuk az ötleteiket, illetve nyitottak vagytok-e az elképzeléseikre, hozzászólásaikra, ami a HuB fejlesztését illeti?

– Teljes mértékben nyitottak vagyunk. Jelenleg van négy-öt alapember a HuB-ban, akikkel folyamatosan együtt dolgozunk, együtt gondolkodunk, sőt, arra is teret adunk, hogy ők maguk szervezzenek eseményeket. Van egy ügyvédünk, aki szerkesztett egy kézikönyvet, amely kimondottan fiatal vállalkozóknak szól, hasznos kis zsebköny formájában, és ennek a könyvnek a bemutatóját a HuB-ban tartottuk. A jelenlévők jól érezték magukat, a bemutató után sokan maradtak, beszélgettünk velük.

Fontos, hogy teret biztosítsunk a kreativitásnak.

Egy másik fontos dolog pedig, hogy vannak olyan programok, amelyek a klaszterek és coworkerek között jönnek létre, ezek tulajdonképpen tudományos kutatásokról, fejlesztésekről, fenntartható közösségekről, zöld energiáról szólnak.

– Bíztató, hogy vannak olyan fiatalok, akik például zöld energiával foglalkoznak, hiszen az álatalad felsoroltak közül néhány még mindig „marslakó” ötletnek tűnik nálunk.

– Igen, ez így van, jelenleg két coworker foglalkozik a témával, egy brassói lány, aki hetente kétszer jár fel hozzánk, illetve egy doktorandusz, akinek saját vállalkozása is van, ő különböző statisztikákat, felméréseket készít. Neki például nagyon fontos szerepe volt abban, hogy a Green Energy Biomassza Klaszter Gelencét és Esztelneket biofaluvá alakította. Látható, hogy vannak nagyon vagány megvalósítások, jó kezdeményezések, de egyelőre ezeknek a vizibilitását Románián kívül látom. Ugyanakkor épp most 2 zágrábi kutatólány házal nálunk 1 teljes hónapig, ők is zöldenergiával foglalkoznak.

– Lehet nem nőttünk még fel ehhez a problémához, de fontos, hogy vannak kezdeményezők. Melyek azok a projektek, amelyek számodra nagyon izagalmasak voltak az elmúlt négy év alatt?

– 2018 nagyon sűrű év volt, mivel az ACCELERATOR projekt megvalósítása nem kevés odaadást igényelt, viszont nagyon örültünk annak, hogy lehetőségünk volt 21 fiatal vállalkozóval együtt dolgozni és egy olyan mentor társaságot összekovácsolni, akikkel mai napig együtt dolgozunk. Ezek a mentorok Románia minden pontjáról érkeztek, Galacról, Jászvásárról, Kolozsvárról, a gálán pedig közel száz ember vett részt, és a képzésben részt vevő fiatalok 3 perc alatt folyékony angollal pitcheltek, lenyűgözőek voltak. Mivel ez egy nemzetközi projekt, rengeteg elismerést kaptunk a külföldi partnereinktől, és elmondhatjuk, hogy példaként szolgálunk. Azt gondolom, hogy ez egy nagy megvalósítás volt. Ugyanakkor az Inkubátorházból menedzselt klaszterek azóta is együtt dolgoznak valamennyiükkel.

Különösen szimpatikus volt számomra egy fiatal lány, aki zöld- és energiahatékony épületeket tervez, inspiráló volt az ambíciója, a kitartása, az odaadása. Találkoztam nagyon jó projektekkel a turizmus területén belül is, voltak remek tech alapú ötletek, és egy másik személyes kedvencem: egy háromgyerekes szentgyörgyi anyuka textil hulladékot éleszt újjá (Kreatű). Az ötlet egész Bukarestig jutott a Fenntartható Célok megvalósításáért felelős ügynökségéig.  Ha nincs ez a program, talán soha nem látok bele abba, hogy milyen intenzív zsongás van a környéken és milyen sok vállalkozó szellemű fiatal van, holott mi nem arra akarjuk sarkallni a fiatalokat, hogy mindenképp vállalkozni kell, mert lehet, hogy az ötlet még csak egy kezdeti projekt fázisában van. Viszont arra buzdítjuk őket, hogy meg kell próbálni az ötletből realitást faragni, még akkor is, ha ez nem feltétlenül vállalkozás formájában történik.

– Biztos, hogy sokaknak felkeltetted az érdeklődését az INNoHuB iránt. Hogyan lehet benneteket elérni, hogyan lehet hozzátok bekerülni?

– Van egy saját weboldalunk, a www.innohub.center, amelyet a hozzánk bejáró egyetemistákkal együtt folyamatosan fejlesztünk. Ugyanakkor keressetek ránk a közösségi hálón is, hiszen nagyon aktívak vagyunk, főleg Facebookon és Instagramon. Ott biztosan megtaláltok.

Cikk megosztása