Elsősorban az M Studio miatt költözött haza a tánc- és mozgásszínház társulatvezetőjeként dolgozó Márton Imola, ugyanakkor, mint meséli, nagyon jó volt látnia és tapasztalnia, ahogy egyre élhetőbbé vált a szülővárosa. Ennek egyik pillére éppen az M Studio is.
Hol dolgoztál, merre jártál, mielőtt hazaköltözél?
Kolozsváron végeztem színháztudomány szakon, a mesteri után pedig elnyertem egy ösztöndíjat a Nemzeti Kulturális Alaptól, amelynek a jóvoltából elköltöztem Budapestre. Az ösztöndíj lényege az volt, hogy 3-4 hónapon át színházi előadásokat néztem, alternatív és kőszínházi produkciókat egyaránt. A tapasztalataimról egy keresztmetszetet készítettem, melyen keresztül valamelyest egy átfogóbb képet kaptam a budapesti színházak helyzetéről, működéséről.
Ezután jöttem haza és elkezdtem dolgozni az M Studiónál dramaturgként, PR-osként. Körülbelül egy év után kaptam egy ajánlatot Debrecenből, Gemza Pétertől, akivel az M Studiónál rendezett Mint a fagyöngy c. előadásban dolgoztam együtt. Dramaturgi munkára hívott a Csokonai Nemzeti Színházba. Egy évet töltöttem ott, majd miután visszajöttem az M Studióhoz, egy ideig még párhuzamosan dolgoztam a két intézménynél.
Mi motivált a hazaköltözésben?
Debrecenbe költözni nem volt könnyű lépés, hiszen nagyon szerettem az M Studiót, szerettem a munkát is és az embereket is. Emiatt kicsit felemás érzés volt elhagyni a társulatot, de a debreceni dramaturgi munka egy olyan lehetőség volt, amelyet nem hagyhattam ki.
Uray Péter kérésére jöttem haza, így kerültem társulatvezetőként vissza az M Studióhoz. A felkérést követően egyből jöttek az ötletek, motivált voltam, keresgéltem, hogy merre lehet továbbmenni, hogyan lehet fejlődni, mi az, amit meg kell tartani, miben szükséges új utakat keresni. A szakmai kihíváson túl a hazaköltözésben persze az is fontos szerepet játszott, hogy nagyon szeretem a társulatot, és hogy Szentgyörgy a szülővárosom. Ebben a közegben akartam létezni.
Hogyan látod, Sepsiszentgyörgy egy olyan közeg, amelyben a mozgásszínháznak van jövője?
Határozottan. Az elmúlt évek azt bizonyítják, hogy van. Nem könnyű, hiszen mindenért keményen meg kell dolgoznunk, sokszor olyasmikért is, amik más társulatoknál alapértelmezettnek számítanak. Lassan 14 éves a társulat, folyamatosan érzékelhető a fejlődés. Azt gondolom, hogy az itthoni jelenlét mellett lényegi fontosságú a társulatunk számára az utazás, a külföldi jelenlét. Picit „kétlakiakká” kell válnunk, minél intenzívebben jelen kell lennünk a kortárs nemzetközi táncszférában.
Hogyan néz ki a romániai kortárs tánc és mozgás térképe? Ti hol hekyezkedtek el rajta?
Az a fajta mozgásnyelvezet, amelyet mi képviselünk, nem igazán jellemző a romániai színházi szférára. Az M Studio ezért is van különleges helyzetben, mert műfajilag nehezen definiálható. Olyan nyelvezetet keresünk folyamatosan, amely a tánc és a színház közötti átjárásokat kutatja, kísérletezünk, hogyan válik a tánc színházzá és fordítva. A független szférában tevékenykednek még társulatok, koreográfusok, de inkább projekt alapú előadások, workshopok születnek, és inkább a táncra tevődik a hangsúly.
Milyen stratégiával próbáljátok fenntartani az érdeklődést?
A műfaji sajátosságok és a nyelvezet miatt nehezebb számunkra megtölteni a nézőteret, mint például egy prózai színháznak. Viszont erős a sajtójelenlétünk, pár éve a közösségi médiában is kialakult egy stabil kommunikáció, emellett közönségszervezőnk is van. A FLOW fesztivál is hozzájárult közvetett módon az érdeklődés fenntartásához, hiszen olyan előadásokat hozunk el, amelyek magas minőséget képviselnek és általuk a szentgyörgyi néző is megismerheti a környező országok aktuális táncszínházi trendjeit. Abban reménykedünk, hogy aki ezekbe belekóstol, kedvet kap a mi programjainkhoz is.
Mesélj a FLOW fesztiválról!
A FLOW azzal a céllal született 2015-ben, hogy megünnepeljük az M Studio tízéves fennállását, szóval egyszeri alkalomra terveztük. Annyira jól sikerült az első kiadás, hogy eldöntöttük, érdemes folytatni. Azt szerettük volna, hogy minőségi és reprezentatív előadásokat hozzunk el, amelyek betekintést nyújtanak az aktuális tánc- és mozgásszínházi trendekbe.
Az első kiadáson javarészt magyarországi meghívottaink voltak, de most már egyre nemzetközibb fesztiválban gondolkodunk. A második FLOW-ra sikerült egy görögországi előadást elhívni, a harmadik kiadáson már francia és szlovák alkotók munkái is megfordulnak majd.
Az évek alatt nagyon szépen kirajzolódott a fesztivál és a társulat éves tevékenységének a szerves összekapcsolódása, hiszen az előző kiadások meghívottjai közül több alkotót, koreográfust sikerült meghívni rendezni a társulathoz, így Frenák Pált és Ermira Gorot. Az idei FLOW november 13-17. között kerül megrendezésre.
Fontos volt számodra, hogy Sepsiszentgyörgyön élj?
A kolozsvári egyetemi éveim alatt még nem volt bennem szándék arra, hogy hazaköltözzek, pedig hiányzott a város. Amikor érettségiztem, 2005-ben valamiért nem éreztem egy olyan közegnek, ahol fiatalként dinamikus, kihívásokkal teli életet lehet élni, időközben viszont határozottan ilyenné vált Szentgyörgy.
Rengeteg fiatal költözött haza, és a város kezdett felpezsdülni. Elsősorban az M Studio miatt költöztem haza, de nagyon jó volt látni és tapasztalni, ahogy egyre élhetőbbé vált a szülővárosom. Nem gondoltam volna, hogy meg fogom itthon találni a helyem a saját szakmámban, de nagyon szépen alakult és körvonalazódott a szentgyörgyi életem. Nem tudok elképzelni más közeget, ahol szívesebben élnék.
