Az Osonó Színházműhely a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskolával közösen július 15- 19. között Interetnikai drámatábort szervez Sepsiszentgyörgyön 14 év fölötti magyar és román anyanyelvű fiatalok számára. A tábor részvételi díja 350 lej, a helyek száma korlátozott. A részvételi díj tartalmazza a foglalkozásokat, a szállást, napi háromszoros étkezést.

Az ötödik alkalommal megrendezésre kerülő tábor egy intenzív együttlét az egész napot kitöltő foglalkozásokkal. Célja egy olyan lehetőséget teremteni a fiatalok számára, hogy a dráma- és csapatjátékok, személyiségfejlesztő és önismereti gyakorlatok segítségével közelebb kerüljenek egymáshoz, megismerhessék egymást és felfedezhessék a közös alkotás örömét. Az Osonó Színházműhelynek számos olyan hazai és nemzetközi projektje van, amelyben bebizonyosodott, hogy a színház, mint forma nagyszerű eszköz és lehetőség az előítéletek leküzdésére, az egymás elfogadására és a közös kapcsolódási pontok megtalálására.

A műhelyfoglalkozásokat az Osonó vezetője, Fazakas Misi rendező- drámatanár, valamint Iustinian Turcu, a szebeni Radu Stanca Nemzeti Színház UNITER-díjas színésze vezeti.

Jelentkezni július 1-ig lehet az osonoszinhaz@osono.ro e-mail címen vagy a 0740578725-ös telefonszámon.

A tavaly negyedik alkalommal megrendezett tábor néhány résztvevőjének visszajelzése:

  • Kiss Péter, Marosvásárhely (16 éves): „Ez a tábor megnyit. Megnyílsz mások felé és megnyílsz magad felé is. Ezáltal ismered meg pár nap alatt sok ember igazi énjét, és ismerik meg a tiédet is; így alakul ki egy közösség, amiben dolgozol. Élmény egy ilyen közösségben dolgozni, koncentrálni, figyelni, akarni valamit. És az a jó, hogy ez az akarás vágy nem ér véget a táborral. Annyi mindent tanultunk, hogy lehetetlen a tábor után ne akarni változtatni dolgokon.”
  • ​Ana Maria Popa, Sepsiszentgyörgy (16 éves): „Ez a tábor segített. Segített felfedezni magam és a körülöttem lévő világot. Rávezetett, hogy vágy és szenvedély nélkül nem lehet igazán élni. Új embereket ismertem meg, akiknek megnyíltam és akik megnyíltak előttem, és akikkel szoros barátságokat kötöttünk. Ez a tábor, életem legjobb élménye volt, amit nem fogok elfelejteni soha, és amely rávezetett arra, hogy a későbbiekben színházzal szeretnék foglalkozni.”
Cikk megosztása