Sepsiszentgyörgy előnye, hogy a kicsiket könnyedén el lehet szállítani a számos szabadidős tevékenység helyszínére. Ezek közt a tevékenységek közt kiemelt helyen szerepel a labdarúgás. Ghinea Lóránd az U12-es focisokat edzi: az utánpótlásról és a következő generációs focisokról kérdeztük.
A sepsiszentgyörgyi foci történetéből sem hiányoznak a nehéz időszakok, valamikor a 90-es évek elején volt egy töréspont, amelyen nehéz volt átlendülni. Hogyan látod ezt?
Igen, nagyjából 30 év kellett ahhoz, hogy első ligás focit játsszunk Sepsiszentgyörgyön. Emlékszem, a 2000-es évek elején még fiatalokként lelkesen jártunk szurkolni, de a lelkesedés lassan alábbhagyott. Ez az időszak a B és C liga korszaka volt.
Lesz-e esély arra a közeljövőben, hogy helyi játékosokra épüljön a csapat?
Úgy látom, hogy idővel sikerül majd kinevelni helyi játékosokat. Ezt szurkolóként és utánpótlás–nevelőként is így látom, természetesen a saját csoportom tapasztalatai alapján. A 2008-as korosztály idén lesz U12-es, itt vannak olyan gyerekek, akikben látom a kitartást, látom, hogy jó úton járnak. Szükség van a szülők támogatására is, hiszen ők vannak a gyerekek mellett.
Mikor kezdtél focival foglalkozni és miért?
A történet onnan indul, hogy magam is fociztam. Ez a sport állt a legközelebb hozzám, és eldöntöttem, hogy ki akarom próbálni magam ebben a sportágban. A tanulmányaim is időközben erre vezettek, a sportegyetem elvégzése után továbbképzőn vettem részt, amely elindított ezen a pályán.
Milyen érzés számodra gyerekekkel foglalkozni?
Látom, hogy van fejlődés, ez nagyon fontos, de nem mindig az eredmény az első, nem csak ezt kell szem előtt tartani. Számomra az a visszaigazolás, hogy a pályán visszaköszönnek az edzések bejáratott módszerei, technikái, mind egyénileg, mind csapatban. Vannak mélypontok persze, de edzőként az a feladatunk, hogy kilépjünk ezekből és változtassunk a módszereken, ha nem működnek. Egy idő után lehet látni, hogy mire képes a gyerek és mit várhatsz el tőle.
Épül a stadion az Aréna mellett, több lehetőségetek lesz edzeni. Ez hogyan fogja befolyásolni az eddigi munkát?
Én úgy látom, hogy ugyanazzal a lelkesedéssel és odaadással tudtunk dolgozni eddig is, de mindenképp jó lehetőség lesz, nem lehetünk elégedetlenek. Mindig azt kell néznünk, hogy mi a legjobb nekünk, hiszen egy jó pályán nagyobb örömmel dolgozik az ember.
A gyerekek hogyan látják ezt?
A csapatom ott van a nagyok mérkőzésein, szurkolnak, próbálnak a felnőttek nyomdokaiba lépni, ellesni trükköket, technikákat. Ők még csak 10-11 évesek, de ezek mind pozitív irányba viszik őket. A nagy csapat jelenléte motiválja őket, az az álmuk, az a céljuk, hogy egyszer majd ők is ott játszhassanak.
Hogyan látod, mire kell hangsúlyt fektetni az utánpótlás-nevelésben?
Mindig az adott helyzetektől függ. Fontosak a hazai vagy külföldi rangosabb tornák, hisz ott lehetőség van más csapatokkal, más módszerekkel találkozni, van összehansonlítási alap. Ez alapján pedig levonni a következtetéseket, látni a saját csoportod gyengeségeit, majd leülni a technikai és szakmai vezetőkkel, megosztani a tapasztalataidat, meglátásaidat, és közös ötletelés alapján elindulni egy irányba, megtalaláni egy középutat, a helyi focikultúra és a csapat igényeinek megfelelően. Számomra, edzőként az lenne a legnagyobb büszkeség, ha a tévében viszontlátnám a gyerekeimet. Azt jelentené, hogy valamit jól csináltam.
Hogyan teljesítenek jelenleg a gyerekeid?
Az U11-es korosztály idei eredményei jók, sikerült megnyernünk a megyei bajnokságot. Továbbjutottunk a körzeti szakaszra, ott egy mérkőzést veszítettünk el, így 3. helyen végeztünk. Én azt mondanám, hogy országos viszonylatban egy erős középmezőnyben vagyunk. Van, aki a korosztályának megfelelő szinten van, aki jobban teljesít, és van, aki közel van ehhez a szinthez. Az idő fogja majd igazolni, hogy ki merre halad. Mi bízunk bennük, abban reménykedünk, hagy nem egy, hanem legalább öt Hadnagy Attilát adunk a városnak!
