Kiss Krisztina a banki szektorból költözött Sepsiszentgyörgyre, ahol az Országos Statisztikai Hivatalnál dolgozott. Pillanatnyilag gyereknevelési szabadságát tölti, ám ősszel újrakezdi a munkát. A hazaköltözés számára is új helyzetet teremtett, a gyerekekkel pedig ez tovább változott. Elmondása szerint mindig a város főterén kötnek ki. Ez is Szentgyörgy specialitása.
Férjeddel együtt költöztetek haza Bukarestből. Miért?
Mindig tervben volt a hazaköltözés, beszéltünk róla, de valahogy mindig olyan távolinak tűnt. Jó pár évet dolgoztunk Bukarestben, közben rengeteget utaztunk, ott voltak a barátaink. Itthon meg folyton azt hallottuk, hogy nincs munkalehetőség, nem lehet megélni.
A férjem SAP-ban (angol rövidítés: Systems, Analysis and Program Development – a szerk.) dolgozik, talált egy visszautasíthatatlan állást Sepsiszentgyörgyön. Itthon kevés vállalat foglalkozik ilyesmivel. Nagyjából egy évbe telt, amíg berendezkedtünk itthon, utána még szükségünk volt egy kis időre, hogy hozzászokjunk az itthoni élethez. Végülis az a fontos, hogy kivel vagy és épp mire vágysz. Bukarestben az ingatlanok drágák, nem akartunk belefekteteni egy bizonytalan dologba. Akkor az volt az életstílusunk, most családunk van – ez egy más élethelyzet.
Tudnál gyerekekkel Bukarestben élni?
Nem szeretnék semmiképp. A családunkat itthon képezeltük el, az iskoláztatást is. A nagyszülők is közel vannak, segítenek. A bukaresti éveink alatt napi szinten tartottuk a kapcsolatot a családdal, tulajdonképpen sokáig kétlakiak voltunk, gyakran jártunk haza. Ennek is megvoltak az előnyei. De belefáradtunk a sok utazásba, az elvesztegetett időbe. Nyugalomra vágytunk. Örvendünk, hogy itthon lehetünk és jó munkahelyünk van.
Szakmai szempontból jobban fejlődnél, ha Bukarestben lennél?
Bukarestben nagy a kínálat, de a kereslet is. Kihívás ott is jó munkahelyet találni. Akkoriban más volt a piaci helyzet, ott sem voltak nagyok a fizetések. A válság már akkor érezhető volt, több volt a stressz, több volt a munka. Elmondhatom, hogy nem egy ideális munkát hagytam hátra. Tanultam ott is persze, sok mindent ma is fel tudok használni, de itthon egyéb képességeimet is fejlesztenem kell.
Milyen lehetőségeket tud adni Sepsiszentgyörgy Bukaresthez képest?
Időközben sok barátunk költözött haza, tehát itthon is megvolt egy stabil baráti kör. Amíg Bukarestben éltünk, sokat utaztunk, folyton mozogtunk. Egy idő után észrevettük, hogy nem használjuk ki teljes mértékben a nagyváros adta lehetőségeket.
Mely érvek szóltak a hazaköltözés mellett?
Bukarest sokat változott tíz év alatt, nem vágyom vissza. Nem vagyok már egyetemista, egy más életszakaszban tartok. Átalakult a forgalom is. A 2009-es Bukarest, amelyet én ismertem és, ahol éltem, teljesen más, mint a 2019-es Bukarest. Időközben rengeteg új szórakozóhely nyílt a régi központban, ahová sokat jártunk, átrajzolodótt a városkép. Más a lüktetése a városnak. Jólesik ott eltölteni egy hétvégét, de már nem vágyom arra a közegre.
Hogyan látod, Sepsiszentgyörgy kulturális és egyéb szabadidős tevékenységei fel tudják venni a versenyt egy nagyobb várossal?
Azt kell szem előtt tartani, hogy hová tud az ember beilleszkedni. Én egy nyitott ember vagyok, könnyen feltalálom magam, számomra ez nem jelent problémát. Akinek ez nehezebb, biztos talál majd olyan hobbit magának itthon is, ami számára megfelel. Például sok sportolási lehetőség van. Az ember elmegy szaladni, és egyből egy új társaságba csöppen, új embereket ismer meg, akikkel egyezik az érdeklődési kör. Én soha nem unatkozom, mindig találok valami számomra kedvezőt. Nem érzem magam korlátozva.
Ha valaki Bukarestből akar hazaköltözni, megtalálja itthon a számítását?
Igen, sokkal inkább, mint más székelyföldi városokban. A gyerekek szempontjából is nagyon jó ez város, főként a központ. A gyerekek nagyon szeretik a Főteret, család- és emberbarát. Ha jársz-kelsz a városban, gyakran akaratlanul is a Főtéren találod magad. Sok embert vonz be, mindig lehet találkozni valakivel. Nyugodtan lehet itt élni.
Te tapasztaltál más munkahelyi kultúrát is. Hogyan látod az itthonit?
Úgy látom, hogy ez valahol hovatartozás kérdése: a városhoz tartozom vagy a korporatistákhoz, a magyarokhoz vagy épp a bukaresti magyarokhoz? Persze, ha az ember több csoporthoz tartozik, többet tapasztal, nagyobb az összehasonlítási alap, könnyebben kiigazodik új helyzetekben. Aki nem igazán mozdul ki a megszokott körből, annak nehezebb. De meg lehet szokni. Az ember azokkal barátkozik, akikkel jól érzi magát, hasonló az érdeklődési körük, azonos a szemléletmódjuk. Ez nagyvárosban ugyanúgy érvényes, mint itthon.
A forgalmat hogyan látod?
Itthon még mindig könyebb eljutni A pontból B pontba, mint Bukarestben. Még Brassóban is nehezebb közlekedni, annak ellenére, hogy többsávos utak vannak. Minél nagyobb a város, annál nehezebb. Itthon, gyalog rövid idő alatt bárhová el lehet érni. A parkolóhelyek száma továbbra is korlátozott, de lehet például biciklivel közlekedni annak, aki teheti.
Mit hiányolsz Sepsiszentgyörgyről?
A felszabadultság hiányzik és a nyitottság leginkább. De alapvetően jól érzem magam itthon.
