Birtalan Csanád Dubajból tért haza családjával szülővárosába, Sepsiszentgyörgyre, ahol a külföldön szerzett tapasztalatokat és kapcsolatokat felhasználva működtet saját vállalkozást. Emellett aktív közösségi szereplő, sportember.

A videó a Sepsinet külföldről hazaköltözött fiataljait bemutató videósorozatának epizódja.

– Más pozitív tapasztalatából is tanultunk, hiszen a páromnak a testvéréék már ott éltek. Mi Dubajban voltunk kint négy évet, 2011 és 2014 között, viszont frissen végzett egyetemistaként vonzott az, amit tőlük hallottunk, amit megtapasztaltunk, hogy sokkal többet lehet ott tanulni a munkán keresztül, sokkal nagyobb felelősséget adnak akár egy friss pályakezdőnek is, és természetesen a pénz sem volt elhanyagolható. Ezeknek az összessége vett rá arra, hogy 2011 végén, novemberében mi kiköltöztünk. Akkor úgy gondoltuk, hogy egyszerű turistaként megyünk ki, nem volt előre elrendezett munkahelyünk, és azt mondtuk, hogy két hónap vagy egy hosszú téli nyaralás lesz, vagy akkor kint maradunk egy pár évet.

– Mi volt a munkátok? Honnan indultatok, és hová jutottatok odakint?

–  Én végzettségem szerint jogász vagyok, viszont az értékesítés mindig is foglalkoztatott, mindig is szerettem. Tehát én értékesítésben kerestem munkát. A mostani feleségem, az akkori barátnőm marketinges. Egy hónap – másfél hónap alatt mind a ketten a kívánt szakmában megkaptuk az első munkahelyünket, ami aztán a négy év alatt még változott, viszont ezzel foglalkoztunk, amíg ott voltunk.

 Terveztetek egyáltalán hazatérni, vagy kinti jövőben gondolkodtatok?

Mi eredetileg két, maximum három évre költöztünk ki, ebből lett ugye négy. Két év után körülbelül volt a házasságunk, az esküvőnk itthon, három év után vásároltunk itthon lakást Sepsiszentgyörgy mellett. És azt mondtuk akkor, hogy majd amikor jön a gyerek, akkor költözünk, és végül is így is lett. 2015 júniusában költöztünk haza, és 2015 augusztus végén született meg a lányunk.

 Volt azért honvágyatok, vagy nem vagytok az a típus?

Úgy gondoltuk, hogy nem vagyunk az a típus, és az érdekesség kedvéért nem is az időszak elején lett. Mi úgy tapasztaltuk meg a honvágyat, hogy egy olyan érzés, amikor már különböző dolgok, amikre addig nem is gondoltál, hogy irritálnak, egy idegen kultúrájú közegben kezdenek jobban irritálni, mint ami a normális. Természetesen hiányoztak az itthoni ízek, viszont az érdekesség kedvéért ugye a világ úgymond teljesen keleti fele, egy távoli pontján is lehetett töltött káposztát is enni, kürtős kalácsot is kapni. Tehát ilyen szempontból inkább a legelején az otthoni ízek hiányoztak, a vége felé meg a honvágyat így tapasztaltuk meg.

–  Mi volt a legnehezebb az alatt az időszak alatt, amíg odakint voltatok?

Természetesen nehéz volt a barátoktól, a családtól távol lenni. Viszont úgy gondolom, hogy így, hogy egyetemre sem Sepsiszentgyörgyön, hanem Kolozsváron jártunk, azért ez az önálló életre már eléggé felkészített, hogy nem mondhatnám azt, hogy más ilyen adminisztratív nehézség volt.

 Miért Sepsiszentgyörgyöt választottad mondjuk az egyetemi városod helyett?

Azt hiszem, már a második évben Dubajban eldöntöttük, hogy ha hazaköltözünk, akkor mindenképp inkább falura, inkább egy nagy udvarra, zöld övezet, kutya, macska, mint egy nagyváros, ahol le szeretnénk élni az életünket. Gondolom, hogy ez teljesen személyfüggő, tehát van, akit a nagyvárosi élet vonz – mi is szeretjük, máig is szeretünk akár Dubajba is visszajárni, vagy turistaként nagyvárosokat meglátogatni. De úgy gondolom, főleg gyerekkel egy kisebb településen, mint Sepsiszentgyörgy, vagy Sepsiszentgyörgy vonzáskörzetében levő még kisebb falvakban sokkal kényelmesebb és sokkal nyugodtabb életet lehet élni.

 Mely tényezők erősítették abbéli elhatározásotokat, hogy hazatérjetek?

Nekünk igazából ez egy folyamat volt, hiszen ahogy már említettem, 2014-ben már megvásároltunk egy ingatlant, tehát már elkezdtük készíteni azt a fészket, ahová haza lehet költözni. A végső elhatározás természetesen az volt, hogy azt mondtuk, a gyerek itthon, a saját kultúrkörében, a nagyszülők társaságában sokkal jobb életet tud élni. Sokkal szebb gyerekkora lesz, mint a betondzsungelben, ahol mondjuk nyáron ötven fok van és ki se lehet menni, csak a légkondicionált épületekben időt tölteni. Nekünk ez volt konkrétan, ami döntő érv volt a hazaköltözés mellett.

 Számított a hazaköltözésnél Sepsiszentgyörgynek a fiatal-hazacsalogatója?

Jó referencia volt. Ugye itt el kell mondjam, hogy a feleségem székelyudvarhelyi, tehát ő nem szentgyörgyi, így az elején még az is egy beszélgetés volt, hogy akkor végül is mi legyen a majdani hazaköltözésnek a „haza” része. És azért is esett Szentgyörgyre a választás, mert a feleségem is azt mondta, hogy ebben a városban sokkal több, sokkal pozitívabb változás látszott. És ami persze nem elhanyagolható, hogy a mi korosztályunkból sokkal többen vannak itthon. Tehát vagy el sem mentek külföldre, vagy elmentek külföldre és hazatértek, viszont van egy olyan jó társaság, akivel jól tudod érezni magad, ami viszont elengedhetetlen ahhoz, hogy egy normális társas életet lehessen élni egy városban.

 Sikerült a régi barátokhoz újra közel kerülni, vagy inkább újabb barátságok születtek?

Újabb kapcsolatok is kialakultak, viszont azért mi próbáltuk tartani a kapcsolatot a barátokkal, még akkor is, hogy ha nem minden nap vagy minden héten beszéltünk. Azért ahányszor hazalátogattunk, megpróbáltuk úgy szervezni, hogy tudjunk találkozni, és ezek a kapcsolatok persze még most is megvannak.

 Megmaradtak azért a Dubajban kiépített kapcsolatok is?

Igen, megmaradtak, és relatív sokat járunk mi Dubajba, ez a munkánk miatt is van. Nekünk itthon van egy saját marketing és üzletfejlesztési tanácsadási vállalkozásunk, egy ügynökségünk. Dolgozunk dubaji ügyfeleknek is, ami a négy év alatt kialakított kapcsolati hálónknak köszönhető, viszont dolgozunk helyi vállalkozókkal is, akik pontosan kelet, vagyis Dubaj felé szeretnének nyitni.

Saját vállalkozásod mellett a közösségi életért is igyekszel tenni…

Igen, sokszor hallom, hogy vannak olyanok, akik azért nem szeretnének hazaköltözni, mert valami nincs, vagy valami nem úgy működik, ahogy azt ők megszokták külföldön, vagy ahogy szerették. A saját példám elég egyszerű. Én külföldön elkezdtem sportolni, elkezdtem futni. Amikor hazajöttem, láttam, hogy van egy jó közösség a stadionban, viszont nincs az meg, amit én megszoktam külföldön, hogy a városban az emberek futnak. Kimentem a városba futni, az emberek nézték, hogy most ez ki elől fut, ki után fut, mi a probléma. És akkor eldöntöttem, eldöntöttük, szerencsére nagyon sokan mellém álltak, hogy csinálunk egy ilyen futókört, most már ez egy egyesületté nőtte ki magát. Szervezünk futásokat a városban, a stadionban, az erdőben, terepen, biciklitúrákat. És most már van egy nagyon jó közösség, amelyben jól érzem magam, jól tudunk sportolni, sokan csatlakoztak. Tehát most csak a Facebook csoportunknak 700 körül vannak a tagjai. Egyszerű szombati futásra ilyen húsz-huszonöten is eljönnek. És úgy gondolom, hogy ez mindenképp abból a tapasztalatból jött, amibe ott belecsöppentem, ott egyszerűen tagként vettem részt a futó közösségben, itthon viszont már próbálom én is megszervezni, és ez jól működik. És én mindenkinek azt mondom, hogy ha úgy érzi, hogy itthon valami neki hiányzik a külföldi létből, azt igenis meg lehet próbálni itthon is. Akár ilyen közösségi dologról legyen szó vagy akár egy vállalkozásról, egy vendéglőről, bármiről.

 Mivel tudnád csalogatni hazaköltözésen gondolkodó ismerőseidet, barátaidat?

Szerintem ez egy nehéz kérdés, hiszen mindenkinek a személyes motiváció, ugye az első kérdés az, hogy miért is ment ki külföldre. Mivelhogy valaki csak a pénzügyi szempontokat nézve ment ki, azt elég nehéz hazacsábítani, bár nem lehetetlen, hiszen én úgy gondolom, hogy itthon is meg lehet élni, mert külföldön sokkal nagyobbak a költségek, és nagyobb a fizetés. Viszont én mindenkinek azt tanácsolom, főleg, hogyha eljut a gyerekvállalás gondolatáig, akkor már, ha gyereket vállal, azt itthon tegye meg, hiszen a gyereknek számít az, milyen kultúrkörben nő fel. És fiatal szülőként azt egyértelműen el tudom mondani, hogy a nagyszülők segítsége nagyon-nagyon sokat tud segíteni főleg egy elsőgyerekes szülőnél, hiszen külföldön ez mind nincs meg. Legtöbbször a gyereknek is szerintem nehezebb, hogy ha másvalakire van bízva. És kb. ezek. Nem tudom még mit mondjak.

Vajon hol tartana az életed, ha nem próbálod ki Dubajt? Szoktál gondolkodni ilyesmin?

Nem, igazából én nem szoktam ilyeneken gondolkodni, hogy mi lett volna ha, inkább azon próbálok gondolkodni, hogy mit lehet tenni, hogy.

 Milyen tanáccsal látnád el a most hazaköltöző fiatalokat?

Nekem a javaslatom az, hogy ha valaki haza akar költözni és főleg ha valamiben tapasztalatot szerzett külföldön, akkor megéri azt itthon úgy kamatoztatni, hogy abban a szektorban vállalkozik. Hiszen az azért a régiót is elősegíti, és szükség van fiatal vállalkozókra. Ugye vannak azok, akik nem akarnak elmenni külföldre, itthon szeretnének dolgozni, vannak jó munkaerők itthon, csak meg kell keresni.

Mihály László
Cikk megosztása